Ősz

Nekem az ősz a kedvenc évszakom és ebben kivételesen egyezünk Á.-val. Mióta együtt vagyunk (14 éve) minden évben egyszer, késő ősszel elmegyünk a vácrátóti arborétumban. Gyönyörűek ilyenkor a színek, a fények. Ősszel jön meg igazán az alkotókedvem, ilyenkor egyszerre kötnék, varrnék, rajzolnék (na jó, rajzolni nem tudok).

Hetek óta

ide-oda rakosgattam ezt a csodaszép pitypangos anyagot. Mikor neten megrendeltem (innen) volt egy elgondolásom, hogy mit varrok belőle (ezt). Aztán amikor kézhez kaptam kicsit megijedtem, mert elég lágy volt ahhoz képest, hogy pamutjersey. Féltem, hogy a csónaknyakat nem tudnám szépen kivitelezni ilyen lágyesésű anyagból és mindig elállna a nyakamtól. Az ejtettnyakú verziót viszont nem mertem bevállalni, mert ahhoz meg ugye nem ajánlják a pamutot. Vajúdtam napokat, melyiket válasszam (és persze melyik szabásminta nyomtatására "pazaroljam" a drága nyomtatófestéket) és végül kockáztattam. Bevállaltam az ejtettnyakat. Szabással együtt kb. egy óra alatt megvolt. Úgyhogy most vérszemet kaptam, és felsőket fogok gyártani magamnak...

Felpróbáltam, szuperül passzolt, küldtem egy képet magamról anyukámnak, nagyon gáz-e ahogy a négy gyerek után megmaradt, párnázott hasam kecsesen előredudorodik benne. Szerinte nem gáz...én azért - szeretetem jeleként - megkíméllek titeket a teljes alakos képtől, mert mint tudjuk, az anyák elfogultak :-)

Minta: Pattydoo, Wasserfallshirt-Scarlett (itt)

Anyag: Pamutti.hu, Pitypang

Éjszaka

Túl vagyunk egy nem túl vidám éjszakán Samuval. Szegénykém úgy visítva üvöltött - szerintem a hasa görcsölt - de annyira, hogy még az apja is bejött (pedig ő pár hete elhagyta a hadszíntért, mondván, legalább egy valaki aludja ki magát...na igen), mi a frászkarika van már. Borzasztó volt ez a tehetetlenség, mikor éjjel kettőkor azt böngészed, hogy mik a bélcsavarodás tünetei, közben próbálod vigasztalni, csitítani, simogatni, egyrészt, hogy segíts neki, másrészt, hogy legalább a többi három ne keljen fel. Három után Samu végre elaludt, de akkor meg nekem pattantak ki a szemeim, úgyhogy fél ötig csak forgolódtam. Gondoltam, akkor sütök egy kalácsot reggelre, de aztán elvetettem a gondolatot, mert a szöszölést hallatára biztos felkeltek volna a gyerekek, ráadásul Á. is nagyon értékelte volna, lévén a konyha mellett a nappaliban alszik. De a borzalmak borzalma csak ezután ért: reggel, mikor végre kiverekedtem magam az ágyból kiderült, hogy nincs kávé. NINCS KÁVÉ!!! Elhatároztam, hogy ennek fényében minimum 3kg kávét fogok ezentúl itthon tartani, hogy ilyen még egyszer soha, de SOHA ne fordulhasson elő.

Festés

Ma úgy döntöttem kreatív anyuka leszek...

Na jó, baromira nem volt kedvem takarítani, úgyhogy úgy döntöttem csinálunk valami értelmeset Árpival. Mivel autópálya-építésben nem vagyok valami jó (nem úgy mint apa-Árpi) ráadásul már elég régóta gyűjtögettem a wécépapír-gurigákat, gondoltam ma nekiesünk és megcsináljuk a kígyót.

Árpinak volt kedve hozzá, szívesen festett, bár többször, kissé kétségbeesve megmutatta a kezecskéjét, hogy "anya szedd le a festéket róla!".  Végül csak ecsettel volt hajlandó festeni. De nagyon ügyes volt! Az elején még segítettem neki, a vége felé már az asztalra sem könyökölhettem, mindent "edül" (egyedül) akart csinálni. Ő választotta ki a színeket (amiket azért néha még összekever, de a piros már elég stabilan megvan).  A vége felé begyorsított és néhány ecsetvonással el akarta intézni a festést, amit a perfekcionista anyja nem bírt elviselni, úgyhogy utánafestett, na ezt meg Árpi nem bírta. Csapkodott, veszekedett, hogy ne nyúljak hozzá a művéhez.

 Itt még az elején, nagyon lelkesen

 A ragasztás volt a legjobb móka, 

bár ez a Nebuló ragasztó semmit nem ragaszt, úgyhogy jött a tűzőgép

Íme a végeredmény:

(azt már csak itt jegyzem meg, hogy rá két percre leszakította fejét és a farkát a kígyónak, majd közölte, hogy dobjuk a kukába...)